Péntek
Az első nap, amikor relatíve kipihenve ébredtünk és minden nehézség nélkül átadtuk magunkat a mediterrán életérzésnek:
Végre nem ébresztőórára kelünk, lassan kortyolgatjuk a kávét, kényelmesen csomagoljuk az útravalót a robogók és harsány szomszédok zajában. Ezerrel tűz a nap odakint, mi pedig bátran tervezzük a programot egyenesen a tengerpartra, Villajoyosa kisvárosába.
Vonat kinézetű tram (villamos) utazásunk meglepően hűs, légkondis, de igencsak zsúfolt szerelvényen történik. Röpke 50 percet egyensúlyozok az utasok tömegében, ügyelve rá, nehogy nekibillenjek valakinek, de a látvány kárpótol az ácsingózásért! Mintha Közép-Amerikában járnánk...
A széles part púder puha homokja csak úgy perzseli a talpamat, egy igazi örökkévalóságnak tűnik elérni a sekély víz langyosan hűsítő habjait!
Földöntúli érzés csak úgy belesétálni a tengerbe, egészen más, mint a délebbre fekvő Malagán, ahol a nyugatról érkező óceáni áramlat jócskán lehűti a vizet!
Árnyékot egyedül az égigérő pálmák és a fizetős napágyak mellett találunk, én mégis a direkt napfényt választom, mondván "otthon hozzászoktam már a kerti lenge öltözethez". Naaaagy hiba volt!!!
Az észrevétlen napégés egyenes következménye volt balgaságomnak. Kárpótlásként, ha a bőrömet nem is, de a torkomat aranysárga mangó fagyival kényeztetem, mert azért mégis csak megérdemlem...
